Lejtős utak

Domb- és hegyvidéki utak esetében nem ritkák a 10-12%-os lejtési/emelkedési viszonyok. Az ilyen domborzati adottságok komoly kihívást jelentenek úgy a pályaszerkezet állékonysága, mint a burkolat integritása, vagyis az alépítménnyel való stabil és tartós együttdolgozása vonatkozásában. Mint minden út esetében, a kiselemes burkolatú pályaszerkezeteknél is a teljes építmény tökéletes terephez(be) illesztése a megbízhatóság garanciája.

Stabil alépítményre jól fektethetőek a Téglakő burkolatok, néhány egyedi sajátosságot figyelembe véve. Mivel a Téglakő burkolat mindig szegélyek közé épül, illesztési hézagai pedig zártak, így a statikailag jól beágyazott szegélyelemek az ágyazatukkal együtt, olyan gyámolító megoldásai a burkolatnak, ami a lejtő irányú erők jelentős részét átveszik és a terepnek adják át. Az egymáshoz feszülő Téglakő elemek szinte soronként „átboltozódnak” és amíg a szegélyek helyben állnak, addig a burkolat sem csúszik meg.


Fokozható a biztonság
előre megtervezett „keresztgerendák” beépítésével. A tengelyre merőlegesen, megfelelő betonba ágyazott 40x20x15 cm-es, antikolt színezett süllyesztett szegélyt, szükség szerinti sűrűségben kiosztva kell beépíteni, melyek „fogakat” képeznek a pályatestbe, ezzel is akadályozva a burkolat megcsúszását.

Nagylejtésű utak pályaszerkezetének tervezése nem csak burkolati kérdés ezért annak sajátosságai és kiegészítői (keresztgerendák) mindig egyedi megfontolás és mérlegelés tárgyát képezi. Ide tartoznak még a különleges szegélyezési megoldások, továbbá a meghatározott soronkénti vízszintesen, vagy függőlegesen álló Téglakövek beépítési variációi.
Fontos hangsúlyozni, hogy amíg a pályaszerkezet alépítménye és az út szegélyezése a „terepen marad” addig megtalálhatóak azok az egyedi műszaki megoldások, amivel a burkolat is tartósan helyben áll.

A csúsztató erők felvételét biztosítja a Téglakő elem átlag 75-ös SRT csúszási ellenállási értéke (a szabványban előírt min. 45-el szemben!)